Az esküvő előestéjén a zsidó menyasszony és a vőlegény családja meghívja a település lakóit a menyegző előtti teendők közös rendezésére. Más módon hívják meg a gazdagokat, és máshogy a szegényeket. A gazdagokat így invitálják: “Gyertek a menyasszonyi házhoz festésre! Főzés kéretik.” E meghívás arra utal, hogy a gazdag vendégeknek illik főtt ételt hozni az ünnepségre.
A szegényeket is meghívják, de tőlük nem kérnek ételt.
A találkozón elkezdődik a hennafestés. Először a vőlegényt festik meg, majd a megmaradt hennapépet átviszik a lányos házhoz, ahol a hennapasztát egy fiatal lány kevergeti. Elsőnek egy kislányt festenek meg, hogy ő legyen a csalétek a Gonosz léleknek, aki megtámadhatja a menyasszonyt. Amikor ő elkészült, a nők megfestik a menyasszony haját. Ez után következik a testfestés: először megfestik a jobb kezét és bal lábát, majd a bal kezét és jobb lábát. Az elkészült festést befedik, ruhákkal átkötik, hogy jobban felszívódjon a bőrbe.
A vőlegény családja ekkor átviszi a menyasszonyhoz a vőlegényt, akinek szintén be van kötve keze-lába a hennafestés okán. Ekkor a pár lakomázni és ünnepeli szeretne, hiszen a következő nap már böjtölniük kell. Mivel mindkettőjük keze be van kötve, ezért a fiatal rokonok segítenek, ők etetik meg a jegyeseket. Az első falat átadása során a rokonok és barátok megpróbálnak egy darabot ellopni az ételből, mutatva ezzel, hogy ők is szeretnének részesedni a pár szerencséjéből.
A pár becsomagolt kezekkel és lábakkal aszik el a henna éjszakáján, miközben a vendégek virrasztással próbálják a rossz szellemeket távol tartani.
A következő nap hajnalán, amikor még nem kel fel a Nap, és legalább egy csillag látható az égen, a menyasszony vendégei megfürdetik a menyasszonyt meleg vízben, majd elviszik a folyóhoz, ahol szimbolikus, tisztító fürdés történik: háromszor merítkezik meg a vízben. A vőlegény szappant, mosóruhát, fésűt, rózsavizet és szőrtelenítőt küld a menyasszony rituális fürdése alkalmából kedvesének. Amikor a menyasszony fürdetésével elkészültek, a vendégek felöltöztetik őt. A menyasszony hajából vékony fonatokat készítenek, mindegyik végén egy-egy ezüstcsengővel. Megtisztítva és az esküvőre előkészítve viszik haza a lányt, aki most már viselheti esküvői ruháját és ékszereit. Minden készen áll a nagy napra.
forrás:
The Jews of Kurdistan
Erich Brauer, Raphael Patai
Wayne State University Press, Detroit, 1993