„A hamis henna-éjszaka”
Kurd zsidó családok az esküvő előtt két „henna éjszakája” nevű ünnepet tartottak. Az első csütörtök este volt, a második pedig a szombatot zárta le. Az első henna éjszaka azért volt, hogy becsapják a démonokat, melyeknek szándékukban állhat ártani a házaspárnak, ezért nevezték “a hamis henna-éjszakának” vagy (lel hinne bedulge). Az emberek úgy vélték, hogy rosszindulatú szellemek, a “gonosz szem”, eljön az esküvőre, és rossz szerencsét, meddőséget, és nyomorúságot hoz a házasságra. Ezért becsapták a szellemeket a “hamis henna-éjszakával”, hogy megszabaduljanak tőlük – egyben kiváló ürügy egy újabb bulizásra!
Csütörtök reggel a nők hennaport vittek a vőlegény házába. Elkeverték langyos vízzel és a zatar fűszerkeverékben használt savanykás fűszerek hamujával. A hennapasztát estig egy tálban hagyták pihenni.
A család hennaport vitt ajándékba az agának, a helyi kurd vezetőnek, hogy megszerezzék hozzájárulását az esküvőhöz. Három tál hennát és három szappandarabot vittek egy réz tálon selyemszövettel lefedve a falu vezetőjének. Egy fiatal férfi cipelte a fején zenészekkel körülvéve a családtagok kíséretében. Amikor megérkeztek az aga házához, annak szolgája kilépett az ajtón és megkérdezte: “Kinek esküvőjére szánjátok ezt a hennát?”
A család megmondta, ki házasodik, és kérte az aga engedélyét hozzá. Az aga általában elfogadta a henna ajándékot, és hozzájárult a házassághoz, kivéve, ha nézeteltérések voltak a két család között, különösen, ha ez általános volt a faluban a zsidók és a muszlimok közt (1). Ha az aga visszautasította a hennát, a menet zene nélkül tért vissza a vőlegény házába, az aga pedig utánuk küldött egy szolgát, hogy az beszakítsa a zenészek dobjait… hogy az esküvő egész biztosan elmaradjon! A család ezután megpróbálta megbékíteni az agát megvesztegetéssel vagy más ajánlattal, mert az engedélye nélkül nem kerülhetett sor az esküvőre.
Ha az aga elfogadta a hennát és jóváhagyta az esküvőt, a zenészek játszottak udvarán, és a szolga elvitte a hennát az aga feleségének. Az aga ajándékot adott a zenészeknek, általában egy ruhadarabot.
A muszlim kurdok ugyanígy hennát visznek az agának, hogy az hozzájáruljon az esküvőhöz.
A zsidó vőlegény menete a muzulmán kurd barátaikhoz vonul, és egy tál hennát visznek nekik is. Azok megkérdezik, hogy az aga elfogadta-e a hennát, és ha igen, akkor ők is így tesznek… és úgyszintén megajándékozzák a zenészeket. A henna egyben meghívó is volt az esküvőre.
Mikor a zenészek és a család menete visszatért a vőlegény házához, a többi hennapasztát elvitték a menyasszony rokonainak, akik befestették vele minden kislány haját a családban. Ez folytatódott pénteken és vasárnap, mert minden kislány nagyon mérges lett volna, akinek nem lett volna befestve a haja az esküvőre.
Ugyanazon a csütörtök estén, a férfiak a vőlegény, és a nők a menyasszony otthonába mentek. A vőlegény családjából az egyik lány több embert is megkért az ünneplők közül, hogy segítsenek a hennát a vőlegény házához vinni. Felvonulva vitték a hennát zenészekkel kísérve, és közben énekeltek: “A henna jön, a henna jön!”. Egy fiatal, erős, magas férfi magasra tartott két nagy tál hennát, a kisfiúk pedig próbálták megkaparintani tőle a tálakat. Amikor a menyasszony hallotta, hogy jönnek, elfátyolozta magát és távol maradt a látogatóktól.
A menyasszony édesanyja és barátai kibontották a haját, majd befestették a hennával. Aztán a menyasszony kezét, majd a sajátjukat is befestették.
Amikor a menyasszony és rokonai mind ki voltak festve, a maradék hennát visszavitték a vőlegény házába. Az ő családja is befestette vele a kezét, lábát bokáig, a homlokába érő és az oldalsó hajtincseit (sidelocks), majd a vőlegény férfi barátai és rokonai is befestették vele a kezüket.
A „valódi” henna-éjszakát a pár a következő szombat éjjel ünnepelte.
(1) A kurdok nagyrészt muszlim vallásúak, kisebb részük zsidó.
forrás: hennapage.com