Ha a 19. századi és 2o. század eleji Kurdisztánban meghalt egy zsidó fiatalember, akinek még nem volt felesége, a nők díszes ruhába öltöztették, és hennával festették meg őt. Céljuk az volt, hogy olyan vidáman és elegánsan léphessen be a túlvilágba, mint amilyen az esküvője napján lett volna.
A nők a fiú halála után azonnal elkezdték a hennafestést ugyanúgy, ahogyan az a henna-éjjelén zajlott volna. Dalokat énekeltek, meg-megállva, hogy sírásnak utat engedjenek. Amikor elkészültek a festéssel, rózsákkal díszítették a halotti ágyat. Ha a fiatal férfinek már volt eljegyzése, elhozták a menyasszonyát, aki gyűrűt cserélt vele.
A fiú családja egy fekete textilt helyezett el a házban, melynek neve huppa. Ezt évekig ott hagyták az elhunyt emlékére.
Mindkét család nőtagjai egy évig gyászoltak. Nem viselték ékszereiket, nem hennáztatták magukat, fekete ruhát hordtak és hajfonataik számát a szokásos 7-1o-ről 2-3-ra csökkentették.
forrás:
The Jews of Kurdistan
Erich Brauer, Raphael Patai
Wayne State University Press, Detroit, 1993