Surajmal Misrana, radzsasztáni költő egyik versében egy olyan nőről ír akinek férje éppen csatába készülődik. Ha férje meghalna a csatában, akkor családja ragaszkodna ahhoz, Suttee-t, vagyis öngyilkosságot kövessen el. Ha nem teljesíti azt, akkor egész életét támogatás nélkül szegénységben és egyedüllétben kell töltenie. Ekkor egy hennafestő (egy Nai*) érkezik házába, hogy befesse lábát és a kezét hennával. Az asszony azt mondja: “Nem, nem ma. A férjem csatába megy, és talán meg is hal. De jöjjön vissza holnap, arra az esetre ha szükségem lenne a hennára az áldozathoz.”
“Nayan, ne díszítsd fel a lábam ma,
hallom holnap lesz a csata,
Majd akkor díszítsd fel a lábam hennával,
Ha az Uram meghal a csatában.”
Ez vers is azt mutatja, hogy a henna szorosan együtt járt a suttee-val , azaz az élve maradt feleség férje halotti máglyája felett elkövetett öngyilkossággal.
Egy másik indiai költő, Sekhavat szintén egy olyan nőről írt akinek a férje csatába ment, de ő nem csak egyszerűen várta a hírt a csatatérről, hanem előre felkészült rá hogy vagy a győzelmi ünnepléshez csatlakozik, vagy a halotti máglyára veti magát. Így megkérte a henna festő művészeket hogy díszítsék fel kezeit és lábait hennával mind a két lehetőségre.
„Nayan, kérlek díszíts fel ezerszínű hennával most,
Mivel az Uram holnap a harcmezőkre indul,
Ha győztesen jön vissza pompával és ünnepséggel várom,
Ha meghal Sutte-t követek el a halotti máglyán,
Fesd be lábam hennával pompásan!
Ó Nayan, már el is ment az Uram a csatába,
Ha győztesen jön haza, ünnepelni fogok,
Ha meghal Suttét teszek és én is vele halok.”
* A Nai, vagy Nayan kaszt olyan emberi csoport, ami barbárokból és hennafestő művészekből állt. Ők alacsony kasztba tartoztak, mivel az emberek haját és lábát érintették. Egy Bráhmin (felsőbb kasztba tartozó egyén) mindig lemosta magát, miután egy Nai megborotválta, hogy ezzel eltávolítsa azt a szennyeződést, ami a Nai-ról ráragadhatott.